1965... Bekapcsolódtam a körforgásba, így is úgy is. A körlégzés csak később jött, bár nem váratott sokáig magára... Na de egy levegővel, víz alatt, háton, Tokajig...? Hmm... A francia-amerikai szupertüdő-légzéstechnikai gyakorlatok diákoknak, tanároknak egyaránt..., majd tudatalatti jóga. A Légzés!

Először trombitán, majd 18 évesen szaxofonon. Ez utóbbin, a nagy kedvencen tökéletesítve és pánsípon továbbfejlesztve. Nem bírom a kötöttséget, érdekel minden! Érdekelne! Az idővel jó barátságban voltam (remélem), most meg vagyok is (remélem), kipróbáltam volna életem során mindent, amit csak lehet, meg amit nem azt is, a gyermekkori tisztasággal, csínytevéssel, félelemérzet nélkül. Szüleim, nővérem, tanáraim és a körülöttem levő felnőttek próbáltak irányítani. Néha kihúztam a gyufát, de odáig nem jutottam, hogy meg is gyújtsam. Gyakoroltam, fújtam a trombitát: Telemann szonáta, Bernhard, J. Haydn és sok-sok kalsszikus.
A nyughatatlan kíváncsiskodó énem, a különböző zenei műfajok és az ezeket magával ragadó hangszerek, maga a CSODAVILÁG. Elvarázsolt a dob, lenyűgözött a basszusgitár, a zongora, melyeket kipróbáltam, majd több évi gyakorlás után vizsgákat tettem a hangszerarzenálból. Különböző zenekarokban játszottam, itthon, külföldön, éjszakai lokálokban, világjáró luxushajón... Szerepeltem több hazai és külföldi lemezen.

A szaxofon édes hálót font körém, mámoros vigasz, mélyen együttérző kéj, együtt bódulat, tőlem a hódolat. Szoprán, előtte alt, azelőtt tenor. Most a trió nem tágít, nem engedem, nem szeretném. Csak szóljon, szólhasson nyelvezetemen, s a zene nyelvén az átalakított szöveg, az elképzelt mondanivaló!

Magyarország - otthon, Amerika - huh, Jamaica - tittatuti, Grand Cayman - csobbantunk, Puerto Rico - latin zenei szélvihar, Martinique - fura gyümölcsök, Mexikó - hullámlovaglás, Costa Rica - hajóparking, Venezuela - hujuj, Grenada - hurrikán, St. Thomas - homok, dzsip, kék lagúna... Nagy kanyar... Magyarország, mint bázis... Szlovákia - tutti tévé-felvétel, Csehország - micsoda buli, Erdély - sok koncertünkre sokan, Anglia - majdnem ott maradtam, Olaszország - 100%-os hevültség, Németország - Lou Bega, Vera Bila, Ausztria - irish-styrish, Franciaország - zene világnapja, európai fesztivál, Portugália - világkiállítás. . . Zene... Zene... Zene mindenütt, mindenkitől. Valakitől elfogadom, mástól nem, de mégis a tapasztalat, figyelem, alázat a Természet, az Élet és a Zene iránt. Mert így lehet! Hazai és külföldi iskolák. Sajátos hangzás, saját műfaj, egyéni megszólalásmód, fúvóka, nád, hangszerek.

Az önmegvalósítás lehetősége beteljesedik, 1994. Magyarországon az első lemez megjelenik St. Martin 1 címmel. Alig lát napvilágot, irány Malaysia, ugyanezt a lemezt bemutatjuk, majd kiadásra került abban az évben ott is. Több ezer fogyott. Aranylemez először kinn Ázsiában, ide több ízben meginvitáltak. Világhírű zenészek találkozása Kuala Lumpurban, ahová meghívást kaptam, majd közös lemezkészítés, Sax for Lovers címmel. Candy Dulfer, Tom Scott, Warren Hill, Nelson Rangell, Eric Marienthal, Kenny G, St. Martin.
Sajtótájékoztató Yanni-val, a világhírű görög zongoristával. Jó buli, együtt jam-elés a helyi zenei megfejtőkkel. Kiváló muzsikusok, TOP OF THE PUB'S rendezvény!

Itthon és Ázsiában sorra jelennek meg a lemezek, majd jön Európa.

Megint tapasztalatok, rengeteg mondanivaló.
Különlegességek külföldön, itthon egyaránt. Érdekes helyszínválasztások szabadtéren is... Újra és újra találkozás a szeretetteljes közönséggel... Aztán lemegyek a sorok közé, és beszélgetünk - ami ez esetben egyoldalú: én fújom a szaxofont, és ők hallgatják.

FIRKA

Tollamba öntöm s tintám
Rögtön, majdhogy nem örökre
Írom mindazt mi vígasztal
S bomlaszt, hol sírva hol röhögve

St.Martin