„Október 1. A ZENE világnapja!
Mi is a zene? Ez a kérdés órákon át foglalkoztatott, mielőtt múlt éjjel nyugovóra tértem volna. Maga a zene létezése is csodálatos dolog, mondhatni maga a csoda. A gondolat és a tünemények között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan közvetítő közeg, szellem és anyag közt lebeg testetlenül, mindkettőhöz kötődve, mégis különbözve azoktól. Szellem, de szellemként kötődik az idő mérhetőségéhez. Anyag, ám anyagként nélkülözi a teret.”
(Heinrich Heine)
„Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd a tenyeredben a végtelent.”
(William Blake)
„Élni, abban nincs semmi boldogító. Élni annyi, mint hurcolni fájó énünket a világban.
De lenni, lenni az boldogság. Lenni annyi, mint díszkúttá változni, kőedénnyé, melybe langyos esőként hullik a világmindenség.”
(Milán Kundera)
„Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan Te elgondoltad.
Mindig csak Te tudod, mit akartál igazán: a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes, torzító tükre felfog és visszatükröz.”
(Márai Sándor)
„Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét épp úgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek.”
(Albert Schweitzer)
„... Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! ...”
(Antoine de Saint-Exupéry)
„...Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz -
hirtelen ölembe roskad...”
(Kosztolányi - A Játék)
„Mert játszani kell, játszani
a testvérrel, a baráttal,
a szerelemmel, s halállal,
sikerrel s a pénzzel,
s a lelki testvérrel,
egészséggel, betegséggel,
élettel s az ésszel!
Veled, s Vele Mindenki,
Gyertek, gyertek nevetni!”
(St.Martin)
„Átváltozás

Rossz voltam, s te azt mondtad jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.”
(Pilinszky János)
„Pesszimizmusra okod ugyan lehet,
de jogod soha,
mert elveszed a reményt másoktól
és magadtól is!”
(St.Martin)