Enyhűlést hoz az ég az idő vállán futva,
Mestere minden ami mozog.
Sietne...Körülnéz, új utat találna.
Nem mohó, gyomra sem korog.
Hol tücsökzene, hol pedig szélhárfa
kiséri útját szivárvány.
Tompa nesz, halk zörej, s a
világba kiált a néma csend,
ajtaján tilos a bemenet.
Ingázva jár- kel a labirintusban,
Megriad a titkot elásva néz fel,
A változásra csak egyedül figyel.
Enyhülést hoz az ég,ballag az idő vállán,
Reggel sem sietett, most meg
estefelé jár tán.
Fogd meg a kezét,
a hirtelen pár óráig tart,
Enyhülést hozhat, de kavarhat vihart.
