Versek

Múlt este kezdődött, elbújt a Hold,
Látni sem akarta, félre, elhajolt...

Gyöngy Virága...
Cenki cinke s gerle pár...

Figyeltem sugarát Napnyi korongnak
Reszkető térddel az ajtómon kopogtat...

Csak szűnne már, de vércse vág harapva,
Küzd az én nincs méltó hódolat...

Kósza a Fény tündököl a mában,
Válladon brokát ég és drágakő...

Egy éjben égő Hullócsillag
Kőbe vésett, mutat most a fény...

Féktelen fény kénytelen a térben,
Mában tűnő mozdulat egy képben...

Felhő várna,
Szájról-szájra szállna...

Összenyalábolt a szél... repített.
- Ha szárnyam lenne megvívnék Veled...

Ha megőrült már
végtelen lelkem...

A természet befogadta,
mint vendég szállt alá...

Zarándok út,... örökké járom.
Bárhová vezet sorssal...

Zuhanástól nem fél, ki
angyalszárnyat érint...

Hagyd! ... nézzem más szemmel
a világot...

Enyhűlést hoz az ég az idő vállán futva,
Mestere minden ami mozog...

Olyan sok arc és még több mosoly,
egyszer derűs, egyszer komoly...

Örök titok marad az élet nagy része,
járj lent, s a fellegekből nézz le...

Alatta Föld, fölötte Ég,
mögötte szétszórt semmiség...

Kertészlepke szállt alá.
És könnyű a szív és belátja...

Szép, ha az óceán fölött
sirályok szállnak...

Néma a Hal, ő talán mindent tud!
Vagy olyan bölcs…

Te vezettél ebbe a Kertbe,
S e régi nyár nincs eltemetve...

Tomboló vihar
ami átzúg fejemben...

Ha legközelebb jössz
hozzál májust s...

Hallom egy hangon áthat a szél
Látom a felhot, mely utazni kél...

Hallom egy hangon áthat a szél
Látom a felhot, mely utazni kél...

Zendül a zene
hangolnak az angyalok...

Megtanulsz üresben
verseket kántálni...

Indulnék,
bár szám száraz sóhajt lövell...

Forró olajként folyik szét
testemen a vágy...

Felgördül a függöny,
elveszni látszik a múlt...

Levetkezett a szép kezed,
Lehullt a kesztyű róla...

Néha az erdőt jártam, csak úgy
magam...

S a sziklához simultam
hátha pihenhetek...

Kihasznál az idő
vasfogával harapott...

Vastag fehér bársonyból
terítsd rá lepled...

Néha dermesztő a csend,
az üres játszótér...

Lilla szólít egy hang
Egy emlék, mely örökké hajt...

Vonszolja magát az ólomkatona,
a sereg csak reggel indul tovább...

Szél s a hó,
dunyha melegébe bújok...

Hozzádbújok, mint
fodrozódó víz hullámai...

Álmosan néz a reggel,
Visszaköszön még az éj...

Vágy, mely oly szózatos.
Vágy, amelyik titokzatos...

Talán álmodom, vagy csak létem
küszöbére érek éppen...

Ugrándoznék s táncolnék véled az avarban,
Birokra kelnék s engedném, hogy győzz...

Álomba ringat, majd elpihensz,
Képzelt képek között megy az út...

Most van itt az idő,
Hogy köszöntsön téged...

Varázsolj rá szarvat,
Bika és Bak hadd táncoljon...

Ne térj észhez ,vigyen messze
Sóhajtűzön szunnyadó láng...

Mire te azt hiszed passzióm töltöm,
Álom árnyékát ne zúzza gondolat...

Tollamba öntöm s tintámmal
Rögtön, majdhogy nem örökre...

Sivatagi tenger
Cseppek fedele...

Már rég megírtam, meg nem mondom,
Változatlan ingem, gombom...

Csillagok nyújtottak kezet.
Nem félek, nem félek...

Lázas veríték színpadra cseppen,
Fájok, szédülök, s bárhogy nyeldesem...

Gondoltam rá!
S néha veszett a fej és veszett a vágy...

Fehér köntös égi lepel alatt,
Fehér függöny és egy ablak maradt...

Aljas rágalom?
Vagy csak éllel küzd az érzés...

Gondba fontam s tűrtem mintha,
Általam lett gondja...

Kár ilyet mondani,
Ne nézz, hisz vártalak...

A Napnak nyoma veszett!
Hővető bundája a parton...

Már csak a szél faggat.
Utcasarkon guggol...

Némbereknek cellatársa,
A reklám, s Kivi hű mamája...

Ne lehelje a bánat rád,
Tiszta szívből édes csókját...

Tán dalolva könnyebb,
Bár hangod mostohább...

Hajnalt szőtt álmok
Reménykedve, álnok mosollyal...

S majd, ha egyszer menni kell,
S a hullám sír átölel...

Lehunyt szempillám a múltba terelt,
Szívem halántékán lassabban vert...

Viharfelhő.szél befútta,
Utat, úton, útfél húzta...