Már csak a szél faggat.
Utcasarkon guggol,
S utánam szalad.
Megkerül mindent, fésüli a fákat,
Citerázik ma éjjel,
És támasztja a házat.
Szólót játszik, penget pókhálót,
Nincs zenekar se ének,
Helyette prózát szólt.
Emelt, a tájon fennhangon
Hirdette uralmát.
Néha pihent a gangon.
Kettőt ásított. -Fárasztó a játék.
S Földtől Égig futott,
Hová után szállnék.
Meghallotta nem hagyott,
Belém karolt azután,
S felkapott.
Hagytam magam, mit tehetnék,
Mit is tennék,
Miért ne mennék?
Hiszen szállni szabad,
Szállni, gondolatban,
De csak magad!
