Te vezettél ebbe a Kertbe,
S e régi nyár nincs eltemetve.
Ez a nap sohasem múlik el !
Vakító fény öleli át a Kertet.
Bolyongok én, merre az út vezet.
Erre csak Veled indultam el.
Felidéz és néz a pillanat,
Mikor még utószor láttalak.
Szempillám mozdulatlan,
Ez megmaradt.
De bízom még, hogy semmit nem veszítek.
És tudom jól, hogy semmit sem felejtek.
Ez a perc sohasem múlik el !
Nem gyötörlek én, inkább dédelgetlek.
Tisztellek úgy, mint e régi percet.
Ne félj, ez sohasem múlik el !
Felidéz és néz a pillanat,
Mikor még utószor láttalak.
Szempillám mozdulatlan,
Ez megmaradt.
De más a világ, amikor téged látlak.
Csak szóljon a szád és én mindig várlak.
Ez az éj sohasem múlik el.
Feltűnő kép, de széthullt, s összeraktam,
Hogy az álmok fényét visszakapjam.
Ez az éj sohasem múlik el.
Gyors a folyó és magas az ég.
Tág a világ, nem tudom követni még,
Hogy ez az éj miért múlik el?
