Gondba fontam s tűrtem mintha,
Általam lett gondja,
Mint a legkedvesebb nappal mellett,
Éjszak kaphat csak mellet.
Kezet fogtam az idővel,
Vele mentem és egy nővel.
Sokszor kifutottunk, s délre
A tejfehér ködbe nézte
Elillanó álomarcát vél-Te
No és én,
Mind a ketten téridőben.
