Álmosan néz a reggel,
Visszaköszön még az éj,
Párnád sóhajt és a léggel,
Álmod száll az életéért,
Hangod megsímogat csendben,
Mint áprilisi mezőt a szél.
Felemel egy furcsa érzés,
Szeretném érezni még,
Szívem hallom kopog mélyen,
Dúdolom e halk zenét,
És a dallam cifra ízét
Szemed enyhe fénye szórja szét.
Kérlek szólj most hozzám,
Kérlek mutasd meg a fényt,
Ez egyszerűbb valóság,
Mint Tavasz és a Tél,
Mert jövőnk olyan sivár,
Hisz látni kell a szivárvány színét!
Képzeld el, mint a filmen,
A színpad most is él,
Játsszunk el hát mindent,
Ezért születtél,
Az egész élet színház,
S a közönséget nem ismered még!
